1941 júliusa, Budapest. A város légoltalmi elsötétítés alatt él: az ablakok takarva, a fény bent szorul. Spiró György szereplői ebben a környezetben néznek szembe a történelemnek kiszolgáltatott, tehetetlen egyén lehetséges döntéseivel. Kertész Imre szerint a mű ugyanarról szól, amiről korunk történelme is: a pusztító őrület és a kreatív józan ész konfliktusáról.
Ez a konfliktus nem csatatereken, hanem a dialógusokban zajlik: a metszően pontos mondatok ritmusa az előadás szíve. Vlad Massaci rendezésében a magány és a nyelv egymást erősítő fogalmak. Minél többet beszélnek a szereplők, annál nyilvánvalóbb az elérhetetlen másik. A kommunikáció menedék és csapda. Bezártság, elhallgatott félelmek, a józan ész és az irracionális hatalom összecsapása - nem múlt időben zajló tapasztalatok.   Egy előadás arról, hogyan változhat meg gyökeresen az egyén sorsa egy éjszaka - sőt, pár óra - alatt.  

Az előadás támogatója: