Nyílik az ajtó. Odakapod a tekinteted. Csillogó szempár, gyönyörű arc, báj, elegancia és szívből jövő, természetes nevetés. Fényesség árad, ez Ő, A DÍVA!
Igen, ő Vindis Andrea, aki szépségén kívül, hangjában is hordozza édesanyja, a kiváló nagyváradi színésznő, Csíky Ibolya örökségét. És nemcsak. Ibi mindenütt ott van. Andikával, Andikában. Az emlékekben, a szívben, a szavakban, ott van a szeretetteljes gyöngédségben, a színház iránti alázatban, ahogyan éreztetni tudja, hogy együtt kell, együtt jó, együtt érdemes színházat csinálni. A munka iránti kitartásban, ahogyan a szeretteit meghallgatja, ahogyan figyel rájuk, s bármikor ott van, segít, ha kell, s pontosan megérzi, tudja mikor kinek, mennyit és hogyan. Ő az aki ünneppé varázsolja a hétköznapokat is, mert ő maga az Ünnep. S ez a ma este legyen az Ő ünnepe.

Kántor Melinda
 

Vindis Andi nem marad adósa senkinek. De elsősorban önmagának nem. Győzött a lázadó én, aki szembefordul a megfelelési kényszerrel, a meg nem felelés félelmével. Csakis markáns, kiforrott emberi és színészi karakterrel sikerülhet az ilyen húzás. És csak annak, akiben mindig is ott volt ez az én. A felszínen kedves és bájos, ha provokálják, megfontolt mozdulattal kesztyűt húz, és fegyvert von. Mozdulatainak eleganciája, pontossága, és a munka iránti tisztelet és alázat adnak határozott körvonalat jelenlétének. A színházban nőtt fel, sokkal többel jött hazulról, mint mások, ami lehet segítség, lehet teher. Lassan húsz éve vagyunk kollegák, mégis gyakran rácsodálkozom, mintha sokszor ismerném meg újra és újra.

Bodolai Balázs

Meghívott: Vindis Andrea

Házigazdák: Bodolai Balázs, Kántor Melinda

Főz: Laczó Júlia

Kukták: Albert Csilla, Nagy Yvonne – Goldie, Orbán Attila

Zenélnek: Farkas Loránd, Kiss Tamás, Balla Szabolcs, Dubován Viktor, Kiss Dávid, Sütő Márkus, Venczel Péter, Vida Domokos

Látvány: Bocskai Gyopár

Plakát / Grafika: Benedek Levente